A Mecsek egyik legismertebb és legnépszerűbb természeti látnivalója az Abaligeti-gyógybarlang. A kagylós mészkőben kialakult cseppkőbarlang a Dél-Dunántúl leghosszabb patakos barlangja. Az Abaligeti-barlang, más néven Paplika 1768 óta ismert, Mattenheim József abaligeti molnár fedezte fel. A barlangot tudományos igénnyel először Kölessy Vince, a káptalani birtok ispánja kutatta át 1819 nyarán. Elkészítette a barlang alaprajzát és keresztmetszetét, ám a barlang új, pontos térképe 1977-ben készült el. A folyamatos kutatások nyomán vált ismertté a gyalogosan, kényelmesen megtekinthető 466 méteres főág és a három, nehezen járható mellékág. A Mecsek leghíresebb barlangja ma már évente 70-90 ezer látogatót fogad, és évek óta a légúti megbetegedésben szenvedők gyógyító helye. Klímája, köszönhetően a 97 %-os páratartalmú levegőnek és a benne található gyulladáscsökkentő kalcium-ionoknak a légúti, allergiás és asztmatikus betegségekben szenvedőknek hoz enyhülést.
A barlang a Katya-patak forrása. A mélyből előtörő víz egykor több malmot hajtott, ma a barlang vize táplálja Abaliget két mesterséges tavát, melyeket a látogatók csónakázásra és horgászásra használnak.
A barlang mondája a török kort idézi. Az abaligetiek a törökök elől a falu határában levő barlangba menekültek. Egy falubeli azonban elárulta őket. A törökök nagy tüzet gyújtottak a barlang bejárata előtt, hogy kifüstöljék a magyarokat. Azok azonban a füst vonulását figyelve titkos kijáratra akadtak, melyen át a hegy ellenkező oldalán kibújtak a szabadba. Csendben megkerülték a hegyet, s hirtelen rajtaütöttek a törökökön, akik közül aki kinn maradt, az ott pusztult el, aki pedig idejében befutott a barlangba, azt meg a saját füstjük ölte meg. A magyarokat bátorságuk, leleményességük megszabadította. (Forrás: www.baranyatermeszetbarat.hu)

A barlang története
Van egy monda, miszerint a török időkben az abaligetiek a falu határában található barlangba menekültek az ellenség elől. Volt azonban egy áruló, aki a törökök tudomására hozta a rejtekhelyet, akik a barlang előtt tüzet gyújtva próbálták meg kifüstölni az ott rejtőzködőket. A magyarok a füst elől a barlang belseje felé húzódva a hegy túloldalán másik kijáratra leltek, azon át kimászva hátba támadták az ellenséget, melynek egy része a barlang előtt lelte halálát, mások a barlangba menekülve a füsttől fulladtak meg.

Hogy a történet igaz, vagy sem, azt ma már senki nem tudja megmondani. Az azonban tény, hogy a falu plébániáján őrzött írásos emlék szerint az Abaligeti-barlang előürege 1758-tól a falu plébánosának Riedl Antalnak, háza felépültéig pincéül szolgált. Innen származik a mai is használatos Paplika elnevezés.


Mattenheim József (Madarász Gábor rajza)
Az előüreg hátsó részében a járatot haránt fekvésű szikla zárta el, mely felett szűk garaton át folyt ki a víz. A barlangból kiömlő, Katya-patak névre keresztelt vízfolyás akkoriban több vízimalmot hajtott. 1768-ban egy helybéli molnár, bizonyos Mattenheim József, a patak vízhozam ingadozásának okát kutatva, vállalkozó kedvű társaival bemászott a fentebb említett szikla mögé és bejárta a barlangot, a történet szerint ott egy deszkát talált. Később fia, ifjabb József nevezett deszkát kihozta a barlangból.
Az Abaligeti-barlang első részletes vizsgálatát Kölesi Vince bicsérdi ispán végezte, aki 1819-ben a helyi ispánnal bejárta a barlangot és elkészítette alaprajzát és hosszmetszetét. A térkép és kézirat jelenleg a Pécsi Káptalan Levéltárában található. Munkája egy évvel később a Tudományos gyűjteményben jelent meg, szemléletesen bemutatva a barlangban látható képződmények helyét, alakját. A páratlan szépségűnek leírt képződmények nagy része a későbbi rongálások eredményeképp mára már teljesen eltűnt, a barlang inkább változatos formakincséről ismert.

A természetes állapotba való első komolyabb beavatkozások 1833-ban történtek, amikor Festetics Lajos saját költségén robbantással tágíttatta a bejárati részt. Ennek ellenére, illetve a későbbi járdaépítések miatt a látogatók az első kb. negyven méteren csak meghajolva közlekedhetnek, helyenként a járat magassága épp, hogy eléri az 1 métert.


Barlangtúra 1889-ben (Papp Lajos fényképe)
A barlangot egyre nagyobb érdeklődés övezte, és az 1800-as évek vége felé már belépőjeggyel, hivatásos vezetővel lehetett megtekinteni. 1884-ben a falu plébánosa, Chalupni János közadakozásból és saját pénzét hozzátéve a bejáratot bányászokkal tovább tágíttatta és a patak fölé 36 tölgyfa hidat készíttetett. 1900-ban egy Párizsban megjelent, a világ 100 csodáját ismertető kiadványban is szerepelt a magyarországi Abaligeti-barlang.
A későbbiekben a barlang hol elhanyagoltan, kihasználatlanul árválkodott, hol a helyi plébánosok által felkarolva, működött, majd az 1950-es évekre teljesen tönkrement. Ekkor a Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal vette kezelésébe a barlangot és 1957-ben, a közlekedést járdákkal és korlátokkal biztonságossá téve, villanyvilágítást bevezetve nyitották meg újra a nagyközönség számára.

A barlang berendezései az idők során elhasználódtak. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 1996. április 1-én vette át a barlang kezelését és a mai kor követelményeinek megfelelő korszerű berendezés kiépítését, melynek köszönhetően a barlangi környezetbe jobban illeszkedő betonjárdák, rozsdamentes acél korlátok és lépcsők, valamint korszerű, szakaszolt világítás került a kiépített járatba és az Abaligeti-barlang 2001 novembere óta megújult formában várja a látogatókat.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Cím

Címünk:

Abaligeti barlang

GPS:

46.13675398888, 18.1163586

Telefon:
E-mail:

-